A lélektárs I.rész

Sziasztok ,ezt a fogalmat nem ismertem ..." LÈLEKTÀRS"
Megadatott ,hogy megismertem egy kedves szép hölgyet akiröl nem tudtam levenni a szemem .A lelkem hangosan kérdezte ki ez? ,honnan jött? ,Ùristen hiszen én ismerem öt .
Szabályosan fogja lettem ,nap mint nap azzal töltöttem az idöt hogy ,terveket szödtem milyen ürüggyel tudnám felhíni .Szorongva vártam , hangos szívdobogással az idöpontott ismét láthassam.Kértem a Jó Istent vegyen engem észre és hasonló öszinte érzéseket érezzem irántam.
Vérgre eljött a nap újból láttam ,erre kéz a kézben jelent meg a barátjával ,sirni tudtam volna .Nem lehet az enyém ? Vajon boldog ? beszélnem kell vele ,hogy megtudjam .... de mire körbe néztem megint eltünt ,egész éjszaka az ágyban forgolodva azon tünödtem ez csak egy álom lehetett .... most mi lesz velem ,nem tudok nélküle élni ß
Össze szedtem minden eröm és felhivtam egy közös  ismeröst hogy megtudjam a telefon számát.
Èletemben elöször tudtam valakivel több orán át telefonálni annélkül ,hogy kifogyott volna a beszédtéma.
repültek velem a percek a napok minden körülöttem más szinü lett ,gyönyörüek lettek a reggelek és az esték ! Akkoriban sokat utaztam ,amikor beértem Magyarországba allig vártam ,hogy 7 ora legyen tudjam öt hivni és haljam a csodálatos hangját ,ez a legszebb hang volt az életemben ,minden bosszúságom és fáradtságom eltünt .Az autó tükrében azt vettem észre állandóan mosolygok ,nem érdekeltek a tolakodó autó sofförök ,az esö ,jeges utak minden megváltozott.

èreztem valami történik ,egy új élet indult el bennem ,nyugalom és mégis izgalom vettete meg a lábát a lelkemben . Azon járt a agyam ,hogyan tudnám öt magamnak megtartani .Vajon boldog a barátjával ?
Megkérdeztem ,nem birtam tovább .Pont egy nehéz idöszakát élte az életében ,válás -gyerekek . Sokat beszélgettünk de nem éreztem rajta soha hiszen mindig nevetett ,és gyönyörüen mosolygott rám .A legszebb mosoly volt számomra nem is láttam mást .... Egyszerüen rabja lettem ,mindig többet és többet szerettem volna róla tudni ,hallani .Ekkor tudtam meg mikor a lélektársak megtalálják egymást az valami csodálatos ,nem tudnak elszakadni egymástól.. (ez sajnos késöbb másképpen igazolodott be )
Egyszer megcsörrent a telefon ,szeretne velem találkozni ... A szívem a torkomba ugrott ," velem nem hiszem el ,ez csodálatos ! "  Egy délutáni órában találkoztunk a belváros egyik legszebb parkjában ,leültünk egy padra és csak beszélgettünk és beszélgettünk .èn nem láttam mást mint az ajkát ,rúzs nélkül is olyan volt mint ha egy festö festette volna oda ,istenem a legszebb ajkak gondoltam ,mint nem adnék azért ,hogy megcsokolhassam . Néztem ,néztem nem birtam tovább lágyan oda hajoltam és adtam egy csókot ,bele szédültem annyira finom volt . Az életem legforrób csókja ,még mindig érzem a számon ezt a csodálatos izt ,a parfüme illatát , a haja csiklandozó kellemes selymességét . Ebben a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere .