A vallás kozmikus élménye

A Fény, amelynek mosolya beragyogja a világegyetemet,

A Szépség, amelyben minden dolgok működnek és mozognak,

A Gondviselés, amelyet a születés napfogyatkozásának Átka

Nem képes kioltani, a megtartó Szeretet,

Amely az ember, állat, föld, lég és tenger által

Vakon szőtt hálón áttűz,

Ragyogón vagy homályosan, aszerint, ahogyan tükrözik

A tüzet, amelyre minden szomjazik, most rám ragyog,

Felemésztve a hideg halandóság utolsó felhőit.

( Shelley: Adonais )

A vallás kozmikus élménye a természettudományos kutatás legerősebb és legnemesebb motívuma.

A misztikum élménye a legmélyebb és legmagasztosabb érzés, amire képesek vagyunk. Egyedül csak ebből eredhet igazi tudomány. Ha ez az érzés idegen, ha valaki már nem tud csodálkozni, nem képes elveszíteni magát a tiszteletben, az lelkileg máris halott. Annak tudása, hogy a kikutathatatlan valóban létezik, s hogy a legmagasabb igazságként és a legragyogóbb szépségként nyilatkozik meg, amitől nekünk csak halvány sejtelmünk lehet - ez a tudás és ez a sejtelem minden igaz vallásosság magja.

Az én vallásosságom egy magasabb természetű végtelen szellemi lény alázatos imádásában áll, amely lény apró részletekben ad hírt magáról, s e részleteket mi a magunk gyönge és elégtelen érzékeivel fel tudjuk fogni.

Mindaz, aki komolyan belebonyolódik a tudományos kutatásba, arra a meggyőződésre jut, hogy egy Szellem nyilatkozik meg a világegyetem törvényeiben - és ez a szellem messze felsőbbrendű, mint az emberi szellem.

A világegyetem nem véletlenek alapján működik, léteznie kell egy okságnak.

Albert Einstein: A vallás kozmikus élménye (2 Fotos)

Az, aki a keresztényeknek a "Mi Atyánk",

a zsidóknak Jehova,

a moszlimoknak Allah,

a zarathusztriánusoknak Ahura Mazda,

a buddhistáknak Buddha,

a hinduknak Brahma,

ez a mindentudó és mindenható Lény,

akit mindannyian Istennek ismerünk,

adja meg az embereknek a békét,

és egyesítse szívünket lelki testvériségben.

forrás. Birkás Tamás