A Fény, amelynek mosolya beragyogja a világegyetemet,
A Szépség, amelyben minden dolgok működnek és mozognak,
A Gondviselés, amelyet a születés napfogyatkozásának Átka
Nem képes kioltani, a megtartó Szeretet,
Amely az ember, állat, föld, lég és tenger által
Vakon szőtt hálón áttűz,
Ragyogón vagy homályosan, aszerint, ahogyan tükrözik
A tüzet, amelyre minden szomjazik, most rám ragyog,
Felemésztve a hideg halandóság utolsó felhőit.
( Shelley: Adonais )
A vallás kozmikus élménye a természettudományos kutatás
legerősebb és legnemesebb motívuma.
A misztikum élménye a legmélyebb és legmagasztosabb érzés,
amire képesek vagyunk. Egyedül csak ebből eredhet igazi tudomány. Ha ez az
érzés idegen, ha valaki már nem tud csodálkozni, nem képes elveszíteni magát a
tiszteletben, az lelkileg máris halott. Annak tudása, hogy a kikutathatatlan
valóban létezik, s hogy a legmagasabb igazságként és a legragyogóbb szépségként
nyilatkozik meg, amitől nekünk csak halvány sejtelmünk lehet - ez a tudás és ez
a sejtelem minden igaz vallásosság magja.
Az én vallásosságom egy magasabb természetű végtelen
szellemi lény alázatos imádásában áll, amely lény apró részletekben ad hírt
magáról, s e részleteket mi a magunk gyönge és elégtelen érzékeivel fel tudjuk
fogni.
Mindaz, aki komolyan belebonyolódik a tudományos kutatásba,
arra a meggyőződésre jut, hogy egy Szellem nyilatkozik meg a világegyetem
törvényeiben - és ez a szellem messze felsőbbrendű, mint az emberi szellem.
A világegyetem nem véletlenek alapján működik, léteznie kell
egy okságnak.
Albert Einstein: A vallás kozmikus élménye (2 Fotos)
.jpg)
Az, aki a keresztényeknek a "Mi Atyánk",
a zsidóknak Jehova,
a moszlimoknak Allah,
a zarathusztriánusoknak Ahura Mazda,
a buddhistáknak Buddha,
a hinduknak Brahma,
ez a mindentudó és mindenható Lény,
akit mindannyian Istennek ismerünk,
adja meg az embereknek a békét,
és egyesítse szívünket lelki testvériségben.
forrás. Birkás Tamás
.jpg)
.jpg)